A Magyar Királyi Belügyminisztérium helye, szerepe a polgári magyar állam rendvédelmi rendszerében 1867–1944

Botos János

Rendvédelem-történeti Füzetek · Acta Historiae Praesidii Ordinis

A Magyar Királyi Belügyminisztérium helye, szerepe a polgári magyar állam rendvédelmi rendszerében 1867–1944

BOTOS János

Hivatkozás: Botos János: A Magyar Királyi Belügyminisztérium helye, szerepe a polgári magyar állam rendvédelmi rendszerében 1867-1944. 52-73.p. In: Boda József - Parádi József (szerk.): Tanulmányok a XIX-XX. századi magyar állam rendvédelem-történetéből. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szolgáltató Nonprofit Kft – Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság. 244 p. HU-ISBN 978 615 50 5756 4. /Magyar rendvédelem-történeti tanulmányok, 3./ HU-ISSN 2415-9875.

Rezümé

A tanulmány a Magyar Királyi Belügyminisztériumnak a polgári magyar állam rendvédelmi rendszerében betöltött helyét és szerepét vizsgálja 1867 és 1944 között. Négy korszakon át követi nyomon a tárca rendészeti hatáskörének alakulását: a dualizmus évtizedeinek ügyosztályi kiépülését és a rendőrség, a csendőrség, a határrendőrség és a folyamőrség feletti felügyeletet; az első világháborús vereség utáni átszervezést és az 1919–1920-as rendőri államosítást; a két világháború közötti konszolidációt; végül a második világháború utolsó hónapjaiban végbement rendészeti átrendeződést. Különös figyelmet kap a minisztérium és a négy rendvédelmi testület viszonya, a hatásköri átfedések és a szervezeti összefonódások, valamint a helyi hatóságok felett gyakorolt felügyelet eszközei. A szerző levéltári források és a szervezeti szabályozás elemzésével mutatja be, hogyan vált a belügyi tárca a magyar állam rendvédelmének központi irányító szervévé, és hogyan szorult háttérbe ez a szerep 1944-ben az állambiztonsági szervek megerősödésével.

A jegyzethivatkozások [n] formában követik az eredeti 1–70. számozást.

Kulcsfogalmak (Key concepts)

Állami szervek és hatóságok

Magyar fogalom	Angol megfelelő	Magyarázat
Magyar Királyi Belügyminisztérium	Hungarian Royal Ministry of the Interior	A belső igazgatás, a közbiztonság és a rendvédelmi szervezetek felügyeletének központi kormányzati szerve 1867–1944 között.
Helytartótanács	Council of Lieutenancy	A Magyar Királyság legfőbb kormányzati hatósága 1867 előtt; belügyi hatáskörét a Belügyminisztérium vette át.
minisztertanács	Council of Ministers	A kormány; döntései adták meg a tárca munkájának kereteit.
Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium	Hungarian Royal Ministry of National Defence	A belügyi tárcával megosztva gyakorolta a csendőrség személyi ügyei feletti hatáskört.
Magyar Királyi Honvédség	Hungarian Royal Honvéd Army	A magyar haderő; létszámát a trianoni békeszerződés 35 000 főben maximálta.
Belügyi Népbiztosság	People's Commissariat for Internal Affairs	A belügyi tárca formája a Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben.
Államvédelmi Központ	State Defence Centre	1942. VI. 26-án állították fel a miniszter közvetlen irányításával; hatásköre hamarosan a rendvédelmi szervezetek fölé emelkedett.
Állambiztonsági Rendészet	State Security Police	A német megszállás után, 1944. III. 28-án megszervezett önálló politikai rendészet.
KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság)	National Central Authority for the Supervision of Aliens	Idegenrendészeti központi hatóság, amely a menekültügyekben is érintett volt.
törvényhatóság	municipal authority	Vármegyei vagy városi önkormányzat; a helyi rendőrségek feletti belügyi felügyelet közvetett csatornája.
főispán	lord-lieutenant	A vármegye élén álló kormányzati megbízott; felterjesztései révén kerültek a helyi rendőri ügyek a tárcához.

Rendvédelmi szervezetek, testületek

Magyar fogalom	Angol megfelelő	Magyarázat
rendvédelem / rendészet	law enforcement / policing	A közrend fenntartásának és az állam rendőri jellegű tevékenységének gyűjtőfogalmai.
Magyar Királyi Állami Rendőrség	Hungarian Royal State Police	Az 1919–1920-as államosítással jött létre; 1919-től Magyar Királyi Rendőrség néven is.
fővárosi államrendőrség	state police of the capital	Az 1873-tól szervező budapesti állami rendőrség, a tárca közvetlen felügyelete alatt.
Magyar Királyi Csendőrség	Hungarian Royal Gendarmerie	Katonailag szervezett őrtestület, amely 1881-től vidéken látta el a közbiztonsági szolgálatot.
csendőrkerület	gendarmerie district	A csendőrség területi egysége; 1881-ben országosan hatot hoztak létre.
rendőrkapitányság / rendőr-főkapitányság	police captaincy / police headquarters	Az állami rendőrség alap- és középszintű területi egységei.
Magyar Királyi Határrendőrség	Hungarian Royal Border Police	1903-ban felállított határőrizeti rendvédelmi testület, 1919-ben beolvadt az állami rendőrségbe.
Magyar Királyi Vámőrség → Határőrség	Hungarian Royal Customs Guard → Border Guard	Vámőrségként jött létre, 1932. X. 1-vel alakult Magyar Királyi Határőrséggé.
Magyar Királyi Folyamőrség	Hungarian Royal River Guard	Vízirendészeti testület, amely 1939-ig rejtette a dunai flotilla maradványait.
pénzügyőrség	financial guard	Pénzügyi, vámügyi őrség; a négy rendvédelmi testület között nem szerepel.
detektívtestület	detective corps	Bűnügyi nyomozó állomány; a fővárosi rendőrségnél az 1880-as évektől, a csendőrségnél csak 1930-tól.
Vörös Őrség	Red Guard	A Tanácsköztársaság fegyveres rendvédelmi testülete 1919-ben.

Fogalmak

Magyar fogalom	Angol megfelelő	Magyarázat
közbiztonság	public security	A korszak egyik központi kérdése; helyreállítása 1918 után az elsődleges feladat volt.
közbiztonsági szolgálat	public security service	A rendes rendfenntartói szolgálat, szemben a nyomozói és az igazgatásrendészeti feladatokkal.
igazgatási rendészet / igazgatásrendészet	administrative policing	Szabályozási, nem bűnügyi rendőri feladatok, részben az önkormányzatoknál.
államrendészet / állambiztonság	state policing / state security	Az állam védelme a politikai és felforgató tevékenységgel szemben.
államrendészeti zsebkönyv („feketekönyv")	state policing handbook („black book")	1931. VII. 25-én elrendelt, rendszeresen új kiadásban megjelenő nyilvántartás az államhatalmat veszélyeztető személyekről.
karhatalom	armed enforcement	Rendőri, csendőri egységek fegyveres alkalmazása a rend helyreállítására, fenntartására.
különítmény	paramilitary detachment	Az 1920-as évek elejének szabálytalan fegyveres csoportjai, amelyek gyakorta a törvények fölé helyezték magukat.
királyi biztos	royal commissioner	Katonai erővel is fellépő rendkívüli kormánymegbízott, 1868-tól a betyárvilág ellen.
betyárvilág	outlawry (betyárvilág)	A kiegyezés utáni alföldi rablási hullám; felszámolása 1869–1872 között történt.
pandúr / csendbiztos	pandúr / peace commissioner	A korábbi vármegyei rendfenntartó személyzet, amelyet a csendőrség váltott fel.
országos főkapitány	national chief captain	1921 augusztusától Nádosy Imre töltötte be az összes közbiztonsági szervezet felett.
internálás	internment	Az 1920-as évek elején széles körben alkalmazott közigazgatási intézkedés.
kihágási ügyek	petty offence cases	Kisebb súlyú jogsértések, amelyekben a hatáskör a rendőrség és az önkormányzat között oszlott meg.
fegyverhasználat	use of weapons	A tárca az 1930-as évek elején szélesítette a lehetőségét.

Korszakok, területek, események

Magyar fogalom	Angol megfelelő	Magyarázat
kiegyezés (1867)	Austro-Hungarian Compromise of 1867	Létrehozta a dualista Monarchiát és a magyar minisztériumi rendszert.
dualizmus	Dualism	Az 1867–1918 közötti korszak a Magyar Királyságban.
horvát–magyar kiegyezés	Croatian–Hungarian Compromise	Horvát-Szlavon-Dalmátországnak belső ügyeiben önállóságot biztosított.
első világháborús vereség	defeat in the First World War	1918 október végén a Monarchia felbomlásához vezetett.
Tanácsköztársaság	Republic of Councils	A tanácskormány 1919. III. 21. és VIII. 1. között.
trianoni békediktátum (békeszerződés)	Treaty of Trianon (1920)	A háborút lezáró békeszerződés, amely meghatározta az új határokat és korlátozta a haderőt. A szerző a békediktátum kifejezést használja; az angol kiadásban Treaty of Trianon.
területvesztés (elcsatolt területek)	territorial loss (ceded territories)	A történelmi Magyarország területének közel kétharmada, lakosságának mintegy fele.
csonka-Magyarország	post-Trianon Hungary	A trianoni határok közé szorított Magyarország a terület-visszacsatolások előtt.
terület-visszacsatolások	territorial revisions	Az 1938–1941 közötti területi visszatérések (Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Délvidék).
kisantant	Little Entente	Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.
nemzeti szocialista / nyilas mozgalom	National Socialist / Arrow Cross Party – Hungarist Movement	Szélsőjobboldali mozgalmak; a nyilasok 1944. X. 15-én jutottak hatalomra.
német megszállás (1944. III. 19.)	German occupation (19 March 1944)	A Gestapo, az SD és az SS megjelenése; alapvetően átalakította a belügyi tárcát.

A dualizmus évtizedei

Az 1867-ben megkötött osztrák-magyar kiegyezés alapján¹ a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1867. III. 10-ei határnappal vette át a Helytartótanácstól a belső ügyek irányítását. 1867. III. 14-ére elkészült a tárca ügyosztály és személyzeti beosztása is. Az 1867-1918 közötti évtizedekben a Magyar Királyi Belügyminisztérium rendvédelmi, rendészeti hatásköre a korabeli Magyar Királyság területére terjedt ki, beleértve Fiume városát és környékét is. Horvát-Szlavon-Dalmátország a belügyeit a horvát-magyar kiegyezés alapján² önállóan intézte, és a katonai határőrvidék is csak az 1872-1881 között megvalósított polgárosítást követően tartozott a hatáskörébe.³

A dualizmus évtizedeiben, a Magyar Királyi Belügyminisztérium apparátusában a rendvédelmi, rendészeti feladatkörrel az adott időszak szervezeti rend tagozódásától függően egy vagy több önálló ügyosztály, alosztály, 1907-től főosztály foglalkozott. A tárca külön szervezeti egységei foglalkoztak a rendőrség, a csendőrség, majd 1906 után a határrendőrség ügyeivel. A rendvédelmi, rendészeti ügyek iratai mindenkor az aktaforgalom meghatározó részét tették ki. Így például 1869-ben 39 547, két évtized múlva 50 608 rendvédelmi ügyiratot iktattak, dolgoztak fel. Ez a tárca teljes iratforgalmának több mint kétötödére rúgott. Az iratforgalom részaránya a századfordulót követően mérséklődött, 1913-ban a rendészeti, rendvédelmi akták száma a teljes iratfogalom 12%-át tette ki.⁴

A dualizmus évtizedeiben a belügyi tárca közvetlen irányítása alá tartozott a rendvédelmi szervezetek közül a fővárosi államrendőrség,⁵ a századfordulót követően kiépült határrendőrség,⁶ a fiumei államrendőrség,⁷ valamint a csendőrség,⁸ amely a községek területén működött. A helyi hatáskörű és irányítású rendőrségek felett a belügyi felügyelet közvetetten érvényesült, a törvényhatóságokon keresztül, valamint a szervezetekre vonatkozó törvények és rendeletek végrehajtásának ellenőrzése útján. Ennél többet a rendvédelmi szervezetekkel foglalkozó apparátus létszáma, hatásköre ebben a vonatkozásban a dualizmus évtizedeiben nem tett lehetővé.⁹ Ennek megfelelően a Magyar Királyi Belügyminisztérium tényleges szerepe ezeken a területeken elsősorban a felügyeletre korlátozódott, míg a rendvédelmi szervezetek operatív irányítása — kevés kivételtől eltekintve — általában meghaladta a tárca lehetőségeit.

A kiegyezést követően a rendvédelmi tevékenység irányításának, felügyeletének elsőrendű központi kérdése a közbiztonság megteremtése, a betyárvilág felszámolása lett.¹⁰ Ebben a helyzetben érthető módon merült fel és koronként különböző intenzitással állandóan napirenden maradt az állami rendőrség kiépítése, noha megvalósítása részben a költségvetési források hiánya miatt, részben az önkormányzatok ellenállása következtében a dualizmus évtizedeiben nem vált valósággá. Mivel az országos állami rendőrség kiépítése húzódott, ezért a Magyar Királyi Belügyminisztérium ezen a téren erőfeszítését a XIX. század utolsó harmadában a fővárosi államrendőrség kiépítésére összpontosította. A munka keretét a minisztertanács 1867. XI. 12-i ülése adta meg, ahol megbízták a belügyi és az igazságügyi tárcát a Pest és Buda területén felállítandó állami rendőrségre vonatkozó törvényjavaslat elkészítésével.

Az elkészült törvényjavaslatot a minisztertanács több alkalommal megvitatta, azonban képviselőházi beterjesztése egyelőre nem történt meg.¹¹ Időközben az országgyűlés elfogadta a fővárosról szóló törvényt, amely rögzítette fővárosi államrendőrség létrehozását, egyben biztosította, hogy annak irányításába a szerveződő budapesti törvényhatóság tevőlegesen részt vehessen.¹² A törvény szellemében Pest, Buda és Óbuda egyesítését követően 1873-ban megkezdődött a fővárosi államrendőrség szervezése, és ezzel párhuzamosan Budapest székesfőváros vezetése és az államrendőrség közötti együttműködés kereteinek a kialakítása. A létrejövő fővárosi rendőrség kezdettől fogva ellátott országos feladatokat is, amelyek feladatköre az évtizedek során folyamatosan szélesedett.¹³

Az ország közbiztonságának megszilárdítására tett sajátos kísérlet lett a királyi biztosi intézmény felállítása, elsőként 1868 szeptemberében Somogy és Zala vármegye területén. A királyi biztos feladata lett, hogy katonai erő felhasználásával fékezze meg az elszaporodott rablásokat. A jó tapasztalatok alapján 1869. I. 4-én gróf RÁDAY Gedeont bízta meg a tárca a Szegedi Királyi Biztosság vezetésével, amely az Alföld országrésznyi területén irányította az úgynevezett betyárvilág felszámolását. Az 1872. X. 31-ig végzett eredményes tevékenységet az alkalmazott módszereket illetően megalapozott kritika érte. A királyi biztosok munkáját a belügyi tárca irányította, és fedezte költségeiket.¹⁴ A királyi biztosi intézmény kísérlet volt arra, hogy a nyilvánvalóan csődbe jutott önkormányzati rendőrségi modellt helyreállítsák. Ez a kezdeményezés azonban sikertelennek bizonyult, mivel a királyi biztosok megbízatásának a lejártával a közbiztonság szerte foszlott, a közbizonytalanság visszarendeződött.¹⁵ Ezért szükségessé vált az önkormányzati rendőrségi modell helyett egy új rendvédelmi modell létrehozása. Az új rendvédelmi modell, melyet TISZA Kálmán vezetett be és lényege az volt, hogy vidéken az újonnan kialakított Magyar Királyi Csendőrség tartotta fenn a rendet, míg a törvényhatósági jogú városokban — ahol a városi önkormányzatok megfelelő költségvetéssel rendelkeztek hatékony városi rendőrség finanszírozására — a városi rendőrségek.¹⁶

A fővárosi állami rendőrség feletti felügyeleti jogkört a tárca megosztotta Budapest közigazgatási bizottságával, amelytől részben függött a kinevezett rendőrfőkapitány, aki ezzel sajátos kettős alárendeltségbe került. Ezt a sajátos helyzetet a fővárosi állami rendőrségről alkotott 1881. évi törvény¹⁷ a fővárosi állami rendőrség helyzetének újraszabályozásával felszámolta, és emellett előirányozta a főkapitányságból és a tíz kerületi kapitányságból álló rendőri szervezet kiépítését, egyúttal pedig bevezette a kétszintű helyi irányítást, létrehozva a központi rendőrigazgatóság mellett a kerületi rendőrhivatalokat.¹⁸ Az állami rendőrségek számát gyarapította, hogy létrehozták a fiumei államrendőrséget 1916-ban,¹⁹ 1908-ban a fővárosi állami rendőrségnél felállították az országos bűnügyi nyilvántartót.²⁰ 1903-ban pedig a belügyi tárca irányítása alatt létrejött a Magyar Királyi Határrendőrség, amelynek jogköre a fiumei kormányzóság területére is kiterjedt.²¹

Az állami rendőrség létrehozásának témája a városok fejlesztéséről szóló 1912. évi törvénycikk alapján dőlt el, mert az keretjelleggel utasította a kormányt, hogy két éven belül dolgozza ki az önkormányzati irányítás alatt működő rendőrségek államosításának részleteit.²² A munka a Magyar Királyi Belügyminisztérium keretében zajlott, és megvalósítását ugyan lelassította az első világháború kirobbanása, ennek ellenére 1918 júniusában készen állt az a törvénytervezet, amely a városokban és egyes esetekben a községekben működő helyi rendőrséget a tárca közvetlen irányítása alá helyezve államosította, míg a kiépítendő állami rendőrségtől különválasztva az igazgatásrendészeti feladatokat az önkormányzatok hatáskörébe sorolta.²³

A csendőrség esetében a belügyi tárca közvetlen felügyelete, irányítása erőteljesebben érvényesült, még ha ezeket a jogokat egyes esetekben más tárca kompetenciájának figyelembe vételével is gyakorolta. A kiegyezést követően Erdélyben és Horvát-Szlavon-Dalmátországban változatlanul fennmaradt a csendőrség. Az erdélyi csendőrség részben a közös hadügyminisztérium, részben a belügyi tárca irányítása alá tartozott, míg Horvát-Szlavon-Dalmátországban a helyi belügyi irányítás érvényesült. A magyar minisztertanács a belügyminiszter javaslatára 1875 márciusában úgy döntött, hogy az erdélyi csendőrséget változatlanul fenntartják, azonban szükséges „az iránt intézkedni, hogy a közös hadügyminiszter hatóságától elvonassék, s minden tekintetben a magyar kormány alá helyeztessék, s ügykezelése és egyenruhája magyarrá változtassék." A döntésnek megfelelően 1876. I. 1-től az erdélyi csendőrség hivatalos vezényleti nyelve a magyar lett, és a közös hadügyminisztérium jogkörét a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium vette át.²⁴

A csendőrség országos hatáskörű kiépítését elsőként ÚJHEGYI Béla ludovikai tanár javasolta az 1870-es évtizedben. Koncepciója arra épült, hogy az országosan kiépített csendőrség kettős alárendeltségben működne a törvényes kormány és a jogrend fenntartása, a karhatalmi feladatok ellátása érdekében. A törvénytervezet értelmében a községekben a belügyi tárca felügyelete alá tartozó országosan szervezett csendőrség venné át a közbiztonsági szolgálatot a pandúroktól és a csendbiztosoktól. A tervezetet az országgyűlés 1881-ben emelte jogerőre,²⁵ amelynek alapján országosan hat csendőrkerületet hoztak létre.

A kiépülő, katonailag szervezett csendőrség felett a belügyi tárca gyakorolta a közigazgatási és szolgálati jogviszony felügyeletét, míg a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe kerültek a személyi ügyek. Mivel a csendőrség rendvédelmi testület volt ugyan, a csendőrök azonban személyükben katonának minősültek. A Magyar Királyi Csendőrség ugyanis — hasonlóan az európai társ csendőrségekhez — katonailag szervezett őrtestület volt, amely azt jelentette, hogy a testületen belüli függelmi viszonyok katonaiak voltak, a személyi állomány katonai rendfokozatot viselt, rájuk a katonákra általában vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek tartoztak. A belügyi tárca javaslatára az 1882-ben elfogadott törvény alapján lehetővé vált, hogy a csendőrséget a törvényhatósági városok területén is bevethessék.²⁶ A lehetőséggel élve 1906-ban már 16 törvényhatósági jogú városban látta el szerződéses formában a közbiztonsági feladatokat a Magyar Királyi Csendőrség.²⁷ A csendőrségek azonban szinte kivétel nélkül a városok területén csupán a külterületeken működtek és a városi alkalmazásuk nem tette feleslegessé a városi rendőrségek fenntartását.²⁸

A Magyar Királyi Belügyminisztérium — felügyeleti jogköréből eredően — évente előterjesztette és végrehajtotta a csendőrség, a fővárosi rendőrség, majd a határrendőrség költségvetését. A minisztérium ügyosztályai, főosztályai javaslatokat dolgoztak ki, majd a minisztertanácsi, esetenként országgyűlési jóváhagyást követően gondoskodtak a rendvédelmi szervezetek egyenruhával, felszereléssel való ellátásáról, állománya területi elhelyezéséről, létszáma feltöltéséről. A beszerzéseknél bevett gyakorlattá vált a pályázati rendszer. A belügyminiszter és a tárca illetékes vezetői „rövid úton" adott utasítás formájában vidékre is kirendelhették a fővárosi államrendőrség detektívjeit megfigyelések, nyomozások lefolytatására. Egy-egy fontosabb törvénycikk, jogszabály előkészítése, végrehajtása elősegítése érdekében a tárca nemcsak a fővárosi rendőrfőkapitány véleményét kérte ki, hanem a nagyobb törvényhatósági városok rendőrkapitányainak álláspontját is igyekezett megismerni.

A tárca hivatali apparátusa napi ügyintézésének főbb típusait jól dokumentálta az utókor számára évente megőrzött több ezer akta. Ezek közül az 1887-es és a 1907-es évek iratanyagát áttekintve látható, hogy a tárca rendvédelmi témakörökkel foglalkozó ügyosztályai, főosztályai, tisztviselői milyen típusú ügyekkel foglalkoztak. A fennmaradt iratanyag tanúsága szerint 1887-ben az illetékes ügyosztály többek között véleményezte a csendőrség beosztási tábláját, állást foglalt a felvételek, áthelyezések, elbocsátások, nyugállományba helyezések, szabadságolások ideje és a helyettesítések témájában. Foglalkozott a személyi állomány minősítési táblája elkészítésével, a nősülési engedélyek felülvizsgálatával, az előléptetési javaslatok véleményezésével, a köztörvényes bűncselekményt elkövető tisztekkel, tiszthelyettesekkel szembeni eljárásokkal. Minősítették a csendőrség felszerelésével kapcsolatos pályázatokat, intézték a megrendeléseket, utalványozásokat.

A rendőrség esetében az akták zöme a fővárosi államrendőrséghez kapcsolódott, de a főispáni felterjesztések révén számos városi rendőrséggel kapcsolatos irat is keletkezett. A fővárosi állami rendőrség főkapitánya napi jelentések formájában, és külön felterjesztések útján rendszeresen, részletesen beszámolt a fontosabb budapesti rendőri eseményekről, a politikai és egyéb megmozdulásokról. A tárca tisztviselői hangolták össze a fővárosi és a vidéki rendőri szervezetek, és a csendőrség nyomozó munkáját, amely többek között egy bankjegyhamisító banda leleplezésére, elfogására irányult. A kiutalásokat megelőzően tételesen vizsgálták és véleményezték a fővárosi rendőrség által benyújtott számlákat. Elbírálták a rendőrség felszerelésével kapcsolatos pályázatokat. Véleményezték a személyi állománnyal kapcsolatos intézkedéseket, felülvizsgálták a fegyelmi eljárásokat, döntöttek a fizetési előlegek folyósításáról. Azaz a napi gyakorlat szintjén teljes körűen ellenőrizték, felügyelték a fővárosi államrendőrség tevékenységét. A vidéki rendőrségek tevékenységével kapcsolatosan a felügyeleti jogkör sokkalta szűkebb volt, áttételesen a törvényhatóságok közvetítésével érvényesült. A törvényhatósági jogú városok rendőrségének tevékenységével kapcsolatosan állást foglaltak a rendőrkapitányi és rendőr alkapitányi kinevezések ügyében, döntöttek a hatásköri vitákban, a fegyelmi eljárásokban.

Az általános kép két évtized elteltével sem változott meg lényegesen. A csendőrséget, a rendőrséget, és a határrendőrséget változatlanul felügyelte és ellenőrzése alatt tartotta a belügyi tárca. Új vonásként a két évtizeddel korábbinál gyakrabban és részletekbe menően avatkoztak be a konkrét szervezeti ügyekbe, a személyi állomány területi elhelyezésébe. Lépéseket tettek a csendőrségi nyugdíjtörvény kidolgozására, minősítették felszerelési és öltözeti szabályzatát. A rendőrség esetében új vonás a központilag elrendelt bizalmas megfigyelésekről szóló jelentések feldolgozása, ezzel kapcsolatban a fővárosi detektívtestület tagjainak a rendszeres kirendelése a vidéki rendőrkapitányságok területére. Egyre gyakrabban jelentek meg úgynevezett bizalmas kiadások, amelyeket külön alapból finanszíroztak. Vizsgálták országosan a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban benyújtott panaszokat is.²⁹

A Magyar Királyi Belügyminisztérium rendészeti, rendvédelmi ügyekkel foglalkozó apparátusa a dualizmus évtizedeiben teljes körűen élt a rendelkezésére álló felügyeleti, ellenőrzési jogkörrel, és ezen túlmenően gyakorta informális módon is beleavatkozott a helyi rendőri, csendőri szervezetek munkájába. A tárca apparátusa a századfordulótól egyre inkább arra törekedett, hogy hiteles, pontos, szinte napra kész információkkal rendelkezzen országosan a rendvédelmi tevékenységről, rajta tartsa a szemét és a döntések esetén a „kezét" is a fontosabb ügyeken. A századfordulót követően a tárca — eltekintve a kisebb jelentőségű helyi ügyektől — a napi gyakorlatában teljesen átfogta az ország közbiztonságával, határőrizettel kapcsolatos hatásköröket, esetenként az önkormányzatok e téren meglévő önálló jogkörét is korlátozva.

A háborús vereség következményei

Az első világháborús vereség következményeként 1918. október végén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, helyén önálló nemzeti államok jöttek létre. A magyar kormányában a belügyi tárca feladatkörét és tisztviselői karát tekintve — a jogfolytonosságot megtestesítve — változatlanul ellátta a rendvédelmi terület irányítását. A belügyi apparátus egyik legfontosabb feladata ezekben a hónapokban a háborús vereség nyomán meglazult közrend, közbiztonság helyreállítása, az újonnan alakuló fegyveres szervezetek — így a polgárőrség, nemzetőrség, diákőrség, üzemőrség és más hasonló elnevezésű szervezetek — minisztériumi felügyelet, irányítás alá vonása lett. A határrendőrség esetében elsőrendű fontosságúvá vált a világháborús vereség nyomán kijelölt új demarkációs vonal — határvonal — ellenőrzésének a kiépítése. A néhány hónapos polgári kormányzás alatt a Magyar Királyi Belügyminisztérium munkájában egyszerre érvényesült a folyamatosság — a dualista jogszabályok továbbélése, a hivatali apparátus szinte teljes azonossága — és a változás, amely a rendvédelem területén az országos államrendőrség kiépítésére tett erőfeszítésekben, az új fegyveres csoportok felügyelet, irányítás alá vonásában, a rendőrség és a csendőrség személyi állományának a megerősítésében jelentkezett.³⁰

1919. III. 21-én a polgári kormányzatot felváltotta a Tanácsköztársaság. A Magyar Királyi Belügyminisztérium átalakult Belügyi Népbiztossággá, rendvédelmi feladatköre és tisztviselői gárdája azonban javarészt megmaradt. A Vörös Őrség létrehozásával és központi irányításával megteremtődött az országos hatáskörű, centralizáltan felépülő és kizárólag a belügyi népbiztosság által irányított állami rendvédelem, amely javarészt a korábbi rendőrségi, csendőrségi személyi állományra épült. A Vörös Őrség mellett a népbiztosság alárendeltségében — új vonásként — kiépült az önállóvá váló politikai nyomozó szervezet.

A tanácshatalommal párhuzamosan Aradon, majd Szegeden polgári kormányzat jött létre, amelyek belügyminisztériumai a rendvédelem területén is a dualizmus évtizedeiben kialakult gyakorlat alapján dolgoztak, figyelmüket elsősorban a rendőrség és a csendőrség újjászervezésére fordítva.

Két világháború között

A Tanácsköztársaság megdöntését követően a korábbi szervezeti és személyi kereteken szerveződött újjá a Magyar Királyi Belügyminisztérium.³¹ A belügyi tárcán belül önálló szervezeti egységek keretében a rendvédelmi szervezetek irányítás, felügyelete változatlanul az egyik alapvető feladat maradt, sőt jelentősége a korábbi évtizedekhez képest megnőtt, mert bevett gyakorlattá vált a társadalmi problémák, gondok rendészeti, hatósági úton történő megoldása, továbbá a politika — esetenként napi szinten is — erőteljesen megjelent a rendvédelmi szervezetek munkájában, irányításában. A mintegy negyedszázadon keresztül több osztály keretében irányított rendvédelmi tevékenység jelentőségét tükrözte, hogy a belügyi tárca iktatott aktái között változatlanul meghatározó súlyt képviseltek — sőt az állami rendőrség kiépítése okán — még növekedtek is az ilyen típusú, tárgyú iratok számban, arányukban egyaránt.

A minisztertanács 1919. IX. 22-én döntött arról, hogy államosítják a vidéki rendőrséget és megszüntetik a határrendőrség különállását.³² Az átszervezés lebonyolítására a belügyi tárcánál külön részleget hoztak létre. A magyarországi rendőrségek államosításáról szóló 1919. X. 1-én hatályba lépő rendelet alapján egyesítették a budapesti állami rendőrséget, a határrendőrséget, valamint az önkormányzati városi rendőrségeket.³³ A jogszabály lehetővé tette az államosított rendőrség működési körének kiterjesztését a rendezett tanácsú városok területére is. A Magyar Királyi Csendőrség esetében a nyomozati munka érdekében nyomozó szolgálatot ellátó szakalegységeket a szervezetben — a rendőrségnél jóval később, ahol már az 1880-as években megjelent a detektív testület — 1930-tól hoztak létre.³⁴

A Magyar Királyi Állami Rendőrség szervezeti alapja a rendőrkapitányság lett, amely egy-egy város területét fogta át. A rendőrkapitányságok munkáját a kerületi rendőr-főkapitányságok fogták össze, amelyek területi hatóköre megegyezett a csendőr kerületekkel és a honvéd vegyes dandár-parancsnokságok működési körletével. A belügyminiszter és az illetékes osztályok irányítási, felügyeleti és ellenőrzési jogköre a rendőri szervezet egészére szervezetileg és tevékenységét tekintve teljességgel egyaránt kiterjedt. A Magyar Királyi Állami Rendőrségen belül lehetővé vált az államrendészeti, államvédelmi ügyek centralizált irányítása, ellátása, és erre a feladatra központi nyomozó részleget állítottak fel. Pontosan szabályozták a területi és az ügyintézési hatásköröket, a rendőri szervezet közbiztonsági és igazgatási rendészetre tagolását, a rendőri büntető bíráskodás jogkörét. Az igazgatási rendészeti és a kihágási ügyek vonatkozásában a hatásköröket megosztották a rendőrség és az önkormányzatok között, pontosan meghúzva a hatásköri határokat.³⁵ Az állami rendőrség személyi állományába átvették a korábbi városi rendőrségek tisztjeit, legénységét, és a határrendőröket.

A belügyminiszter közvetlen felügyeletével, szigorú irányításával dolgozó rendőrséget először 1920. V. 1-én, majd a későbbiekben több alkalommal a csendőrséggel együtt — egy-egy karhatalmi alkalmazást illetően — a területileg illetékes katonai körlet-parancsnokságoknak, illetve állomás-parancsnokságoknak rendelték alá.³⁶ A kerületi rendőr-főkapitányságok szervezése 1920 májusára fejeződött be. A határőrizeti feladatokat 1920 májusa és 1921 ősze között nem a rendőrség (határrendőrség), hanem a csendőrség látta le.

A határőrizetnek a helye és a szerepe lényegesen megváltozott a dualizmuskorihoz képest. A XIX. század második felében — nem utolsó sorban Carl Gottlieb von CLAUSEWITZ hadtudományi elméleti munkássága nyomán³⁷ — az volt a meghatározó álláspont, hogy a katonai alakulatoknak a határőrizetbe való bevonása gyengíti a haderőt. A határőrizetbe bevont alakulatoknak ugyanis — a határőrizeti teendők eredményes ellátása érdekében — jelentős mértékben csökkent a harcértékük. Ezen alakulatoktól a nehézfegyvereket ugyanis be kellett vonni, mivel azok akadályozták a határőrizeti teendők eredményes ellátását. Az alakulatok személyi állományát pedig a határ mentén egy keskeny sávban, apró szervezeti egységekre bontva kellett elhelyezni. Mindez a határőrizetbe bevont alakulatokat lényegében alkalmatlanná tette a támadó és a védelmi műveletekre egyaránt. Ebből fakadóan az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságában — hasonlóan az Osztrák Császársághoz és Nyugat-Európa más országaihoz — a határok őrizetét rendvédelmi testületekre bízták.³⁸

A trianoni békediktátumot követően azonban — a Magyar Királyság esetében — jelentősen megváltozott a helyzet. A kisantant államok tartottak attól, hogy a magyarok vissza fogják követelni az elcsatolt területeiket, hiszen az elcsatolás mértéke „békék" között példátlan volt, mivel a történelmi Magyarország lakosságának mintegy a felét, területének pedig közel 2/3-át csatolták el, köztük olyan területeket is, ahol színmagyar lakosság egy tömbben élt. A kisantant államok hadseregeinek vezérkarai összehangolták terveiket a maradék Magyarország lerohanására. Ilyen körülmények között a magyar vezetésnek nem maradt sok választási lehetősége az államhatárok őrzése tekintetében. A trianoni békediktátum ugyanis 35 000 főben maximálta a magyar haderő létszámát és megtiltotta a haditechnikai tartalmú fejlesztéseket, illetve leszorította a nehézfegyverzet számát. Nyilvánvaló volt tehát, hogy egy esetleges kisantant támadásnak Magyarország nem tud ellenállni, mivel a kisantant országok hadseregei országonként a Magyar Királyi Honvédség többszörösei voltak. Az egyetlen esélyt az jelenthette, ha az esetleges konfliktus megoldását diplomáciai útra terelik. Ebből fakadóan a magyar vezetés ennek a megoldásnak rendelte alá az ország erőforrásait.³⁹

Az országhatárokon — a határőrizeti rendvédelmi testület álcájában — katonai alakulatokat rejtettek el. A Tanácsköztársaság miatt ugyanis az ANTANT a rendvédelmi testületek létrehozását illetően sokkal megértőbb volt, mint a haderő tekintetében. Ezért nyílt lehetőség a Magyar Királyi Folyamőrség és a Magyar Királyi Vámőrség felállítására. A Magyar Királyi Folyamőrség nyílt feladatát a vízirendészet alkotta, a rejtett feladatát pedig a dunai flotilla maradványainak a megóvása képezte.⁴⁰ A Magyar Királyi Vámőrség nyílt teendőit a határőrizet alkotta, fedett tevékenységét pedig a határok biztosítása képezte.⁴¹ (I.sz. + II.sz. melléklet) E célból a valós magyar haderő minden harmadik ezrede a magyar határőrizeti testület fedésében létezett.

Azért volt szükség a határmenti rejtett katonai alakulatok elhelyezésére, hogy:

az amúgy is csekély létszámú magyar haderőt ne kelljen szétaprózni;
a határmenti elhelyezéssel lehetőség nyíljon a meglepetésszerű lerohanás megakadályozására;
a határhoz közel eső ipari centrumok védése minél tovább megvalósítható legyen, mivel a magyar haderő innen várhatott utánpótlást;
megfelelő idő álljon rendelkezésre a hátország férfi lakosságának a mozgósítására;
a mozgósított alakulatokkal pedig már lehetővé váljék olyan ellenállás kifejtése, amellyel megakadályozható az ország teljes megszállása;
ebből fakadóan pedig a diplomáciai útra terelt konfliktus kezelése terén a diplomaták sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhettek, mint egy megszállt ország esetében.

A Magyar Királyi Folyamőrség 1939-ben megszűnt, a rejtésében lévő folyami erőket pedig beintegrálták a Magyar Királyi Honvédségbe 1939. I. 15-ei hatállyal Magyar Királyi Honvéd Folyamerők elnevezéssel. A vízirendészeti teendőket pedig a rendvédelmi testületek hatósági területei szerinti bontásban a Magyar Királyi Rendőrség és a Magyar Királyi Csendőrség vette át.⁴² A Magyar Királyi Vámőrség 1932. X. 1-vel átalakult Magyar Királyi Határőrséggé, majd 1938. X. 1-ei hatállyal a Magyar Királyi Honvédségbe integrálták Magyar Királyi Határvadászok elnevezéssel.⁴³

A terület-visszacsatolásokat megelőzően a trianoni békediktátum határai közé szorított csonka-Magyarországon — a testőrséget, kormányőrséget, képviselőházi őrséget és a büntetés-végrehajtást, valamint a pénzügyőrséget figyelmen kívül hagyva — összesen 4 rendvédelmi testület működött: a Magyar Királyi Rendőrség (12 000 fő),⁴⁴ a Magyar Királyi Csendőrség (12 000 fő),⁴⁵ a Magyar Királyi Határőrség (csak a határszolgálatosok 5734 fő)⁴⁶ és a Magyar Királyi Folyamőrség (csak a folyamrendészeti létszám 3420 fő)⁴⁷ összesen mintegy 30 076 fővel. A Magyar Királyi Belügyminisztérium keretében az 1920 kora nyarától működő központi nyomozó osztály az állambiztonsági feladatokkal foglalkozott, és munkáját a rendőrségnek, a csendőrségnek egyaránt segítenie kellett, valamint a tudomására jutott államellenes cselekményeket haladéktalanul jelenteni.⁴⁸ A gyorsan terjedő telefonhálózat ellenőrzésére 1924-ben külön detektívcsoportot hoztak létre. A telefonok lehallgatását a közbiztonsági osztály vezetője rendelte el. A szigorú elzártságban a Belügyminisztérium Budapest Országház utcai épülete legfelső emeletén dolgozó lehallgatók egyszerre 80-100 telefonállomás beszélgetéseit tudták megfigyelni. Tevékenységükről még a tárca apparátusában is kevesen tudtak. A lehallgatottak köre egyaránt kiterjedt a kormányzat jobb- és baloldali ellenzékére, és esetenként a kormánypárt prominens személyei is a megfigyeltek, lehallgatottak közé kerülhettek.

A belügyi tárca kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonított a rendőri személyzet képzésének, amelynek irányítására a minisztériumon belül megszervezték az országos szaktanulmányi felügyelőséget. A felső szintű vezetés és ellenőrzés megerősítésére a belügyminiszter javaslatára 1921 júliusában közvetlen államtitkári irányítás alá vonták a rendőrséget, a csendőrséget, majd a kiépülő folyamőrséget is. A tisztséget 1921 augusztusától NÁDOSDY Imre töltötte be, mint az összes közbiztonsági szervezet országos főkapitánya. Az országos főkapitány az alárendelt szervezeteket főkapitányi parancsokkal irányította. A főkapitányi tisztséget azonban NÁDOSDY Imre lemondását követően nem töltötték be.⁴⁹

A Magyar Királyi Belügyminisztérium javaslatára — a rossz közbiztonsági helyzetre való tekintettel — 1921 elején a fővárosi rendőrség létszámát, beleértve az állambiztonsági feladatok ellátására létrehozott rendőrtartalékot is, a duplájára emelték. 1921 márciusától a tárca irányítása alá kerültek — az antant katonai megfigyelőinek kijátszása érdekében — a vasúti, a postás, az egyetemi és más hasonló elnevezéssel működő karhatalmi egységek is.⁵⁰ Ezzel a kor sajátos viszonyaiból fakadóan a belügyminiszter kezében összpontosult a legjelentősebb fegyveres erő. Ez a helyzet a következő év tavaszán megváltozott, mert a trianoni békediktátumból fakadóan a kormány javaslatára 12 000 – 12 000 főben határozták meg a rendőrség és a csendőrség létszámát.⁵¹

A közbiztonság helyreállítása a húszas évtized első felében a legfontosabb rendvédelmi feladat volt. A tárcának szembe kellett néznie a vesztes világháború és következményei miatt fellazult közrenddel, a köztörvényes bűnözés mellett megjelenő politikai és terrorcselekményekkel — bombamerényletek, politikai gyilkosságok és mások — valamint a magukat gyakorta a törvények fölé helyező különítményekkel. További feladatot jelentett a széleskörűen alkalmazott internálás is. A belügyi tárca és a rendvédelmi szervezetek erőfeszítései nyomán — amelyet kiegészített az, hogy a politikai vezetés fokozatosan elhatárolódott a különítményesektől — a közrend fokozatosan javult és a húszas évtized második felére lényegében helyreállt.

1926-ban a belügyminiszter körrendeletben körülhatárolta a rendőrség és a csendőrség hatáskörét, rögzítette együttműködésük kereteit. A rendelet alapján a rendőrség az általa vezetett nyomozását átruházhatta a csendőrségre, azonban utasítást ezzel kapcsolatban nem adhatott. A rendelet dacára a két rendvédelmi szervezet között napi szinten továbbra is megmaradt a súrlódás, mivel gyakorta kölcsönösen átlépték egymás illetékességi területét. Az ország szanálásához kapcsolódóan takarékossági okokból a rendőrség létszámát 7680 főre korlátozták, amely jócskán elmaradt a feladatoktól és a korábban engedélyezett létszámtól.⁵² A rendvédelmi szervezetek közötti rivalizálás a húszas évtized végén kiegészült a rendőrség, a csendőrség és a honvédség közötti versengéssel. Ennek megszüntetésére felmerült az a javaslat, hogy a rendőrséget katonai felügyelet alá helyezzék. Ez az elképzelés a belügyi tárca ellenállása miatt nem valósult meg.⁵³

A két rendvédelmi szervezet munkájának az összehangolását segítette az állambiztonsági feladatok ellátásában az államrendészeti zsebkönyv kiadása, amelyről 1931. VII. 25-én döntött a belügyminiszter. A zsebkönyv — vagy népszerűbb nevén a borítója színe miatt, „feketekönyv" — adatait a közbiztonsági osztály irányításával felállított országos nyilvántartásból merítették. A rendszeresen új kiadásban megjelenő államrendészeti zsebkönyv nemzetiségre, vallásra és tartózkodási helyre való tekintet nélkül csoportosítva — megkülönböztető betűjelekkel ellátva — tartalmazta mindazok adatait, akik bármilyen politikai beállítottságból kiindulva veszélyeztették vagy veszélyeztethették az államhatalmat. A zsebkönyvben közzétett adatok mögött a helyi rendvédelmi szervezetek információira támaszkodva központilag vezetett nyilvántartás jött létre.⁵⁴

Az 1930-as évtized elejétől a tárcának a rendvédelmi szervezetek irányításában új kihívásokkal kellett szembenézni. A gazdasági világválság következményei nyomán — munkanélküliség, gazdasági megszorítások, pénzügyi válság és mások — egyre nagyobb teret nyertek a különböző irányzatú szélsőséges politikai erők, amelyekkel szemben való fellépés határozott intézkedéseket igényelt. Erre különösen az 1931 késő őszén leleplezett szélsőjobboldali államellenes puccskísérlet hívta fel a figyelmet. A belügyi tárca a hatékonyabb fellépés érdekében szélesítette a fegyverhasználat lehetőségét, átszervezte a rendőrség irányítását — megszüntették a kerületi rendőr-főkapitányságokat és helyükbe a fővárosi főkapitányság mellé vidéki főkapitányságot hoztak létre —, továbbá 1932 elején rendőr karhatalmi századot, majd zászlóaljat állítottak fel.⁵⁵ 1933-ban a csendőrségnél és a rendőrségnél a működési terület alapján arányosították a bűnügyi szolgálatot azzal a céllal, hogy az hatékonyabban segítse a közbiztonság fenntartását.⁵⁶

A Német Nemzetiszocialista Munkáspárt hatalomra jutását követően 1934-ben a tárca megtiltotta a magyar Nemzeti Szocialista Pártnak félkatonai szervezet létrehozását, és idegen államok — jelesül a náci Harmadik Birodalom — jelképeinek a használatát. 1938-ban a belügyminiszter a közszolgálatban dolgozókat — beleértve a rendvédelmi szervezetek tagjait is — eltiltotta attól, hogy szélsőséges politikai mozgalmak tagjai legyenek. Ausztria annektálását, majd Csehszlovákia szétesését és részleges német megszállását követően a belügyi tárca irányítója tudomásul vétel után megsemmisítendő levélben hívta fel az irányítása alá tartozók figyelmét, hogy a korábban az önálló szlovák állam létrejöttében szerepet játszó német ügynökök egy része hasonló céllal feltehetőleg Magyarországra települt át, és ezt a tényt a közbiztonsági intézkedéseiknél vegyék figyelembe.⁵⁷

A Magyar Királyi Belügyminisztérium a közelgő újabb világégésre tekintettel a rendvédelmi feladatok hatékonyabb ellátása érdekében 1938 tavaszán tervbe vette a rendvédelmi testületek megerősítését. Ezzel párhuzamosan a korábban meghatározott törvényi kereteknek, személyi létszámnak megfelelően a rendőrség, a csendőrség és a folyamőrség személyi állományát feltöltötték, amelyek együttes létszáma ezzel meghaladta a 25 000 főt. Ez a létszám a terület visszacsatolásokkal párhuzamosan 1938 végétől folyamatosan bővült, mivel a Felvidéken, Kárpátalján, majd Észak-Erdélyben, később a Délvidéken is kiépült a magyar rendvédelmi apparátus, új rendőr-kapitányságok, csendőr kerületek alakultak. A tárca javaslatára 1939 májusától a határ menti területek állambiztonsági és idegenrendészeti feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében kiépítették a határellenőrző rendőr-kapitányságot és a határellenőrző rendőri kirendeltségeket.⁵⁸ A második világháború kirobbanását követően a Magyar Királyi Belügyminisztérium és a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium között az állambiztonsági feladatok ellátása során gyakorta átfedések történtek, feszültség alakult ki. Ennek megszüntetése érdekében a belügyi tárca keretében a miniszter közvetlen irányításával 1942. VI. 26-án felállították az Államvédelmi Központot, amely hatásköre tekintetében hamarosan a rendvédelmi szervezetek fölé emelkedett.⁵⁹ Személyi állományában csendőr, rendőr, katonai nyomozó, polgári tisztviselő egyaránt megtalálható volt. Országos jelentőségű szabotázsok felderítésével, a belső rend lazítására irányuló akciók elhárításával, a honvédelem érdekeit sértő cselekmények felderítésével foglalkozott.⁶⁰ Emellett összehangolta a polgári és katonai szervezetek ez irányú tevékenységet. Külön feladatot jelentett a belügyi tárca számára — amely sok vonatkozásban érintette a rendvédelmi szervezeteket és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságot is — a nagyszámú lengyel és más nemzetiségű menekülttel való foglalkozás, a róluk való gondoskodás.

1944. III. 19-ét, az ország német megszállását követően a megszálló katonai és rendőri erők (Wehrmacht, SS, SD, Gestapo) és a magyar rendvédelmi szervezetek között rendszeres súrlódásokhoz vezetett, hogy a megszállók a hatályos magyar jogszabályokat semmibe véve önálló fellépéseket, akciókat hajtottak végre magyar állampolgárokkal szemben. 1944. III. 28-án a budapesti rendőrfőkapitányság hatásköréből elvonták a politikai rendészetet, és annak feladatkörére megszervezték az önálló Állambiztonsági Rendészetet. Ennek és más rendvédelmi szervezetnek a tevékenységében is ez időtől a korábbinál nagyobb mértékben nyert teret a hatályos jogszabályok kereteinek átlépése, az embertelen bánásmód és a jogszerűtlen eljárás.⁶¹ A német megszállást követően a belügyi tárca és az alárendelt rendvédelmi szervezetek — valamint a szintén irányítása alá tartozó közigazgatási apparátus egy része — részt vett a zsidó származásúak deportálásában, később Budapesten a gettósításában. Az zsidósággal kapcsolatos intézkedéseket — a németek által a belügyi tárca államtitkári posztjaira segített személyek — központilag, bizalmas utasítások formájában rendelték el.⁶²

A szovjet hadsereg országhatárokhoz közeledésével, ezúttal a belügyminiszter kezdeményezésére, ismételten napirendre került a rendőrség átszervezése, a csendőrséghez hasonlóan katonailag szervezett testületté alakítása. A minisztertanács 1944. VI. 21-i döntése alapján a rendőrség feletti irányítást is a csendőrség felügyelője vette át. Megszűnt a vidéki rendőr-főkapitányság, és a budapesti rendőrfőkapitányság mellett újból kerületi rendőrkapitányságokat szerveztek.⁶³ A rendőrségre érvényes fegyverhasználati és egyéb szabályok azonosak lettek a csendőrségre vonatkozó előírásokkal. További lépésként 1944. VIII. 9-én a honvédségi és rendvédelmi testületek karhatalmi alakulatait is egységes vezetés alá helyezték.⁶⁴

A csendőrség felső szintű irányításában alapvető változást jelentett az 1922. év,⁶⁵ amikor megszüntették a testület korábbi alárendeltségét és a csendőrséget egyértelműen a Magyar Királyi Belügyminisztérium hatáskörébe rendelték, rejtetten azonban a kettős alárendeltség tovább működött. A tárca ezt követően a csendőrséget ugyanazzal a napi gyakorlattal és módszerrel irányította, mint amit korábban kialakított a rendőrség esetében. A tárca vezetője 1930-ban szabályozta a csendőrség és a rendőrség területi elhelyezkedését és szolgálati viszonyát,⁶⁶ átalakította a csendőrség felépítését és Budapest központtal megalakította a csendőrség nyomozó osztályát, valamint annak területi szervezeteit. A gépjárműforgalom növekedésére reagálva szervezték meg a közlekedési őrsöket, majd 1936-ban országosan kiépítették a közlekedési csendőrség hálózatát, később pedig létrehozták a vasúti őrsöket és a vízi őrsöket is. 1938. X. 12-én a csendőrség irányításában visszaállt a kettős alárendeltség, a testület személyi ügyeinek intézése visszakerült a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumhoz. A testület személyi ügyeinek intézése akár nyílt, akár rejtett módon történt, mindig a honvédelmi tárca felügyelete alatt állt, a két világháború között a csendőrség felügyelőinek döntő többsége a honvédség tábornoki karának a köréből került ki.⁶⁷

A Magyar Királyi Belügyminisztériumnak a rendvédelmi szervezeteket irányító tevékenysége az 1919 ősze és 1944 ősze közötti negyedszázadban egyaránt magában hordozott pozitív és negatív vonásokat, intézkedéseket. A belügyi tárca ez irányú munkájának kétségtelenül a legnagyobb előrelépése a hosszú ideje vajúdó állami rendőrség teljes körű kiépítése, a rendőrség és a csendőrség tevékenységének a koordinálása, és ezzel a korábbi évtizedeknél hatékonyabb közrendvédelmi, bűnüldöző szervezet megteremtése volt. Ugyanakkor a figyelemreméltó eredmények mögött gyakorta meghúzódott a döntésekben a politikai szempontok előtérbe nyomulása, a hatályos jogszabályi korlátok áthágása. A Magyar Királyi Belügyminisztérium háromnegyed évszázadra visszatekintő hagyományait, munkamódszerét azonban teljesen felborította, számos vonatkozásában alapvetően átalakított az ország német megszállása.

A belügyminisztérium a világháború utolsó hónapjaiban

A SZÁLASI Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt — Hungarista Mozgalom hatalomra jutásával 1944. X. 15-től átalakult a belügyi tárca tevékenysége is.⁶⁸ Az új belügyminiszter a tárca apparátusának egy részét lecserélte, a felépítését átalakította. A belügyi tárca kapott megbízást egy új, az ország hadműveleti területeinek polgári közbiztonsága felett őrködő testület létrehozására. Ez a szervezet kettős alárendeltségben a belügyi és a honvédelmi tárca irányítása alatt működött. November elején a belügyi tárca alárendeltségébe sorolták a fegyveres nemzetszolgálattá átszervezett pártszolgálatot, majd a rendőrséget december elején katonailag szervezett őrtestületté alakították át.

A szovjet csapatok előretörésével párhuzamosan 1944 végén a belügyi apparátus egy része előbb a Dunántúl nyugati részére, majd a Német Birodalom akkori területére települt át. A Harmadik Birodalom területén a kormány és annak részeként a belügyminisztérium tevékenysége teljesen súlytalanná, névlegessé vált. 1945 május első napjaiban a belügyi tárca vezetői és tisztviselői zömének útja az amerikai hadifogságba torkollott.⁶⁹

A nyilas államapparátus széthullásával lezárult a polgári kori belügyminisztérium tevékenysége.⁷⁰ A háborúból kiváló területeken felépülő új államhatalom, és az új belügyminisztérium szervezése és tevékenysége igen kevéssé hasznosította a tárca korábbi tapasztalatait, működése tanulságait, noha személyi állományából — legalábbis kezdetben — többeket átvettek. Így a polgári kori belügyi munka tapasztalatai, tanulságai hosszú évtizedekre a feledés homályába merültek.

A főszövegbeli [n] hivatkozások ehhez a jegyzékszámozáshoz kapcsolódnak. A latin rövidítéseket (op. cit., Idem, i. m., p.) nem fordítjuk, eredeti formájukban szerepelnek. A BOTOS:, PARÁDI:, KATONA stb. rövidítéskódok feloldását a botos-01-roviditesek.hu.md fájl tartalmazza.

Rövidítések a jegyzetekben: tc. = törvénycikk · ME.r. = miniszterelnöki rendelet · BM.r. = belügyminiszteri rendelet · BM.kr. = belügyminiszteri körrendelet · PM.r. = pénzügyminiszteri rendelet · § = szakasz (paragrafus) · MNL = Magyar Nemzeti Levéltár · csomó = levéltári csomó · köt. = kötet · évf. = évfolyam · sz. = szám · p. = oldal · (a szerk.) = a szerkesztő megjegyzése

Jegyzetek

1 ↩ 1867/XII.tc.

2 ↩ 1868/XXX.tc.

3 ↩ 1872/IV.tc. ; 1872/XXXV.tc. ; 1873/XXVII.tc. ; 1873/XXVIII.tc. ; 1873/XXIX.tc. ; 1873/XXX.tc. ; 1873/XXXVII.tc. ; 1874/X.tc.

4 ↩ BOTOS: A Magyar Királyi Belügyminisztérium a dualizmus korában.

5 ↩ 1872/XXXVI.tc. 20. § ; 1881/XXXI.tc.

6 ↩ 1903/VIII.tc. ; 5692/1905.ME.r. ; 91 000/1905.BM.r.

7 ↩ 1916/XXXVII.tc.

8 ↩ 1881/II.tc. ; 1881/III.tc.

9 ↩ PARÁDI: A dualista Magyarország belügyi szervei. ; Idem: A dualizmus közrendvédelmi szerveinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. ; Idem: A Magyar Királyság rendvédelme 1867-1919. ; Idem: A magyar rendvédelem fejlesztési reformjai a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. ; Idem: A dualizmuskori magyar rendvédelem. ; Idem: A polgári magyar rendvédelem a XIX-XX. században. ; Idem: A magyar rendvédelem 1867-1914.

10 ↩ KATONA

11 ↩ MNL. K-27. minisztertanács 1867. XI. 12-ei, 1869. III. 25-ei és XII. 17-ei, 1871. VII. 12-ei, 1872. XII. 7-ei ülései.

12 ↩ 1872/XXXVI.tc. op.cit.

13 ↩ MNL. K-148. 1873-XIV. G-3309, 1874-II. b-183, 1874-II. b-3413.

14 ↩ MNL. K-148. 1870-IV. F-560.

15 ↩ CSAPÓ: Ráday Gedeon és a szegedi királyi biztosság. A betyárvilág felszámolása.

16 ↩ Idem: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914.

17 ↩ 1881/XXXI.tc. op.cit.

18 ↩ MNL. K-148. 1880-XIV. G-4133.

19 ↩ 1916/XXXVII.tc. op.cit.

20 ↩ BORBÉLY — KAPY: 32.p.

21 ↩ 1903/VIII.tc. op.cit. ; 5692/1905.ME.r. op.cit. ; 91 000/1905.BM.r. op.cit.

22 ↩ 1912/LVIII.tc.

23 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács június 6-ai ülése. ; MNL. K-148. 1917-3-33281.

24 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1875. III. 9-ei ülése.

25 ↩ 1881/II.tc. op.cit. ; 1881/III.tc. op.cit.

26 ↩ 1882/X.tc.

27 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1880. VIII. 21-ei, X. 26-ai, 1881. XI. 20-ai ülései. ; MNL. K-148. 1875-IX-1328, 1881-III. a-8131, 1883-IX. C-4899, 1893-IX. C-2185.

28 ↩ CSAPÓ: Csendőrség és városok 1881-1914.

29 ↩ MNL. K-148. 116., 117., 118., 322., 323. csomó. ; MNL. K-149. 9. csomó. ; MNL. K-150. 1571. csomó.

30 ↩ BOTOS: A belügyminisztérium története a monarchia széthullásától a második világháború végéig.

31 ↩ SZAKÁLY: A két világháború közötti rendvédelmi szervek tevékenységének néhány jellemzője.

32 ↩ MNL. K-148. 1192. csomó.

33 ↩ 5047/1919.ME.r.

34 ↩ SZAKÁLY: A Magyar Királyi Csendőrség 1919-1941.

35 ↩ 5047/1919.ME.r. op.cit.

36 ↩ MNL. K-149. 282. csomó.

37 ↩ CLAUSEWITZ

38 ↩ PARÁDI: A dualista Magyarország határőrizeti rendszerének kialakulása. ; Idem: A polgári magyar állam első határőrizeti szakszerve a Magyar Királyi Határrendőrség 1906-1914. ; Idem: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti feladatai 1891-1914. ; Idem: A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium határőrizeti feladatai az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi vámhatárain 1867-1914. ; Idem: A Magyar Királyi Határrendőrség a magyar határőrizet szakmai vezető testülete. ; Idem: A határszéli csendőrség állambiztonsági feladatai. ; Idem: A Magyar Királyi Határrendőrség. ; Idem: Rendőrség a magyar határőrizetben. ; Idem: A Magyar Királyság határrendőrsége. ; Idem: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti szolgálata. ; Idem: A csendőrség teendői az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királysága külső határainak őrizetében. ; Idem: Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságának határszéli csendőrsége. ; Idem: A dualista Magyarország határőrizete 1867-1914.

39 ↩ Idem: Határőrizeti metodika a két világháború közötti Magyar Királyságban. ; Idem: A magyar állam határőrizete a két világháború között. A magyar határőrizeti struktúra változásai a két világháború között. ; Idem: A polgári Magyarország határőrizeti szervezetének kialakulása, tevékenységének jellemzői, a két világháború közötti magyar határőrizet változásai. ; Idem: A magyar állam határőrizete a két világháború között. ; Idem: A magyar állam határőrizeti struktúrájának fejlődése a századfordulótól a II. világháborúig. ; Idem: Határőrizet és kishatárforgalom a dualizmus alatt és a két világháború között. ; Idem: A magyar határőrizet tere a kiegyezéstől a II. világháborúig. ; Idem: Útlevél és útlevélellenőrző szervezetek a két világháború közötti Magyar Királyságban. ; Idem: Nemzeti határőrizetünk polgári szakasza. ; Idem: A magyar állam határőrizete 1920-1941.

40 ↩ 1922/XIV.tc. a Magyar Királyi Folyamőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról. ; 8270/1923.ME.r. A folyamrendészet gyakorlásáról és a m.kir. folyamőrség szervezéséről, létszáma kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló 1922: XIV. tc. végrehajtásáról.

41 ↩ 6200/1921.ME.r. ; 114 440/1921.PM.r.

42 ↩ 1939/II.tc. 80. § ; BORBÉLY — KAPY: op.cit. 144-150.p.

43 ↩ PARÁDI: A magyar állam határőrizete 1920-1941. op.cit.

44 ↩ BORBÉLY — KAPY: op.cit.

45 ↩ PARÁDI: A Magyar Királyi Csendőrség. Az első magyar polgári, központosított közbiztonsági őrtestület 1881-1945. 66.p.

46 ↩ PARÁDI József: A magyar állam határőrizete 1920-1941. op.cit. 311.p.

47 ↩ BENCZÚR — CSONKARÉTI: 151.p.

48 ↩ 31 300/1920.BM.r.

49 ↩ MNL. K-148. 1021-5-5751. ; MNL. K-149. 282. csomó.

50 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1921. I. 12-ei, III. 3-ai és IV. 8-ai ülései.

51 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1922. II. 10-ei ülése. ; 1927/VII.tc.

52 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1925. IX. 4-ei ülése.

53 ↩ Az 1927. január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXIII.köt. Budapest, 1930, 368-390.p.

54 ↩ MNL. K-149. 1931-1-4400. Az Állambiztonsági Zsebkönyv háttéranyagát jelentő megmaradó nyilvántartó kartonok részben eredetiben, részben másolatban megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Politikai Szakszervezeti Gyűjteményében.

55 ↩ BORBÉLY — KAPY: op.cit. 111.p.

56 ↩ MNL. K-149. 284. csomó.

57 ↩ MNL. K-150. 4528. csomó.

58 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1939. I. 10-ei, V. 12-ei és 1940. XI. 23-ai, valamint 1941. XI. 29-ei ülése.

59 ↩ ÚJSZÁSZY

60 ↩ MNL. K-149. 1942.

61 ↩ MNL. K-149. 1944-7-6000, 1944-7-7000, 1944-7-11200.

62 ↩ BRAHAM

63 ↩ 2300/1944.ME.r.

64 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1944. VI. 10-ei, 21-ei és VIII. 9-ei ülése.

65 ↩ 1922/VII.tc.

66 ↩ 60 374/1930.BM.kr.

67 ↩ MNL. K-27. a minisztertanács 1921. VIII. 28-ai, 1938. IV. 1-ei ülései. ; MNL. K-149. 282. csomó. ; SZAKÁLY: Akik a Magyar Királyi Csendőrséget 1919 és 1945 között vezették.

68 ↩ KOVÁCS

69 ↩ MNL. K-755. 1-5.CSOMÓ.

70 ↩ Bár a nyilas korszak nem tekinthető a magyar rendvédelem-történet integráns részének, mivel a nyilas rendszer nem a magyar fejlődés szerves részeként jött létre, hanem egy idegen megszálló hatalom báb-rendszere volt, amelynek semmi köze sem volt a magyar érdekekhez, a magyar alkotmányhoz és jogrendszerhez, valamint nem következett a magyar fejlődésből. A magyar lakosságot sanyargatta ugyan e rendszer — ennyiben a magyar történelem része — de a hatalom gyakorlását már nem a polgári magyar állam, hanem a III. Német Birodalom magyarországi nyúlványa valósította meg. A polgári magyar állam rendvédelme az ország szuverenitásának az elvesztésével zárult le. Ezt ugyan vannak, akik vitatják, ennek az eldöntése azonban nem ennek a tanulmánynak a feladata. (a szerk.)

A jegyzetek latin rövidítéseinek feloldása

A latin hivatkozási rövidítéseket a nemzetközi tudományos gyakorlatnak megfelelően nem fordítjuk le, eredeti alakjukban hagyjuk. A jelen kötet jegyzeteiben az alábbiak fordulnak elő; a teljes jegyzéket a rövidítésjegyzék tartalmazza.

Rövidítés	Latin kifejezés	Jelentés
`cf.`, `vö.`	confer	vesd össze
`Idem`, `Id.`	idem	ugyanaz — az előző jegyzetben megadott szerző
`op. cit.`	opere citato	az idézett műben — már teljesen megadott mű
`p.`	pagina	oldal

Nem latin eredetű, de a magyar hivatkozási gyakorlatban használt rövidítések: i. m. = idézett mű · i. h. = idézett hely · uő = ugyanő · szerk. = szerkesztő · (a szerk.) = a szerkesztő megjegyzése · ford. = fordította · évf. = évfolyam · sz. = szám · skk. = s következő(k) · csomó = levéltári csomó · ülései = (testület) ülései

A félkövérrel szedett kód a jegyzetekben használt rövidítés, utána a teljes bibliográfiai tétel következik. A latin rövidítéseket (op. cit., Idem, i. m.) nem fordítjuk.

Monográfiák, kismonográfiák és hasonló jellegű kötetek

BORBÉLY — KAPY — BORBÉLY Zoltán – KAPY Rezső (szerk.): A 60 éves magyar rendőrség 1881-1941. Budapest, 1942, Halász Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat. 594 p.

BOTOS — BOTOS János: A Magyar Királyi Belügyminisztérium a dualizmus korában. Budapest, 1994, BM Kiadó. 91 p. HU-ISBN 963 80 3610 9. /Fejezetek a Magyar Királyi Belügyminisztérium történetéből./ HU-ISSN —

BOTOS — BOTOS János: A belügyminisztérium története a monarchia széthullásától a második világháború végéig. Budapest, 1995, BM Kiadó. 95 p. HU-ISBN 963 80 3619 2. /Fejezetek a Magyar Királyi Belügyminisztérium történetéből./ HU-ISSN —

BRAHAM — BRAHAM Randolph L.: A népírtás politikája. A holocaust Magyarországon. [The politics of genocide. The holocaust in Hungary.] Ford.: ZALA Tamás et. al. I-II.köt. Budapest, 1997², Belvárosi Könyvkiadó. 250 p. HU-ISBN 963 76 7585 X.

CLAUSEWITZ — Carl Philipp Gottlieb von CLAUSEWITZ: Vom Kriege. [A háborúról]. Berlin, 1832-1834, Ferdinand DÜMMLER. 545 p.

CSAPÓ: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914. — CSAPÓ Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914. Pécs, 1999, Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. 186 p. HU-ISBN 963 90 7940 5. /Pannónia Könyvek./ HU-ISSN 0237-4277.

CSAPÓ — CSAPÓ Csaba: Ráday Gedeon és a szegedi királyi biztosság. A betyárvilág felszámolása. Pécs, 2007, Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. 204 p. HU-ISBN 978 963 94 98. /Pannónia Könyvek./ HU-ISSN 0237-4277.

BENCZÚR — CSONKARÉTI — BENCZÚR László — CSONKARÉTI Károly: Haditengerészet és folyamőrök a Dunán. A Császári (és) Királyi Haditengerészet dunai flottillájától a Magyar Királyi Honvéd Folyamerőkig 1870-1945. Budapest, 1991, Zrínyi. 291 p. HU-ISBN 963 327 153 3.

KATONA — KATONA Géza: Közbiztonság-védelem Magyarországon az I. világháborúig. Budapest, 1984, BM. Kiadó. 174 p. HU-ISBN 963 03 1985 3.

KOVÁCS — KOVÁCS Zoltán András: A Szálasi-kormány belügyminisztériuma. Rendvédelem, állambiztonság, közigazgatás a nyilas korszakban. Máriabesnyő - Gödöllő, 2009, Attraktor. 370 p. HU-ISBN 978 963 98 5733 9.

PARÁDI: A Magyar Királyi Csendőrség. Az első magyar polgári, központosított közbiztonsági őrtestület 1881-1945. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Csendőrség. Az első magyar polgári, központosított közbiztonsági őrtestület 1881-1945. Budapest, 2012, Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság. 281 p. HU-ISBN 978 963 08 4794 0. /A magyar rendvédelem-történet öröksége, 2./ HU-ISSN 2062-8447.

SZAKÁLY: Akik a Magyar Királyi Csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. — SZAKÁLY Sándor: Akik a Magyar Királyi Csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Történelmi-statisztikai áttekintés a Magyar Királyi Csendőrség felső vezetőiről. Budapest, 2013, Magyar Napló Kiadó. 200 p. HU-ISBN 978 963 99 6127 2.

ÚJSZÁSZY — ÚJSZÁSZY István: Vallomások a holtak házából. HARASZTI György et al. (szerk.): Újszászy István vezérőrnagynak a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Budapest, 2007, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Corvina Kiadó kft. 661 p. HU-ISBN 978 963 13 5336 5.

Tanulmányok

CSAPÓ: Csendőrség és városok 1881-1914. — CSAPÓ Csaba: Csendőrség és városok 1881-1914. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), X.évf. (2000) 12.sz. 43-48.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1999. október 6-án, Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A közigazgatás, a véderő és a rendvédelem kapcsolatának változásai a polgári magyar állam időszakában." című XII. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A dualista Magyarország határőrizeti rendszerének kialakulása. — PARÁDI József: A dualista Magyarország határőrizeti rendszerének kialakulása. Belügyi Szemle, XXX.évf. (1982) 10.sz. 44–51.p. HU-ISSN 0133-6738.

PARÁDI: A dualista Magyarország belügyi szervei. — PARÁDI József: A dualista Magyarország belügyi szervei. Belügyi Szemle, XXXIV.évf. (1986) 4.sz. 45–50.p. HU-ISSN 0133-6738.

PARÁDI: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti feladatai 1891-1914. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti feladatai 1891-1914. Hadtörténelmi Közlemények, CIII.évf. (1988) 1.sz. 56-92.p. HU-ISSN 0017-6540.

PARÁDI: A polgári magyar állam első határőrizeti szakszerve a Magyar Királyi Határrendőrség 1906-1914. — PARÁDI József: A polgári magyar állam első határőrizeti szakszerve a Magyar Királyi Határrendőrség 1906-1914. Hadtörténelmi Közlemények, CI.évf. (1986) 3.sz. 541-570. p. HU-ISSN 0017-6540.

PARÁDI: A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium határőrizeti feladatai az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi vámhatárain 1867-1914. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium határőrizeti feladatai az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi vámhatárain 1867-1914. Hadtörténelmi Közlemények, CIV.évf. (1989) 2.sz. 177-196.p. HU-ISSN 0017-6540.

PARÁDI: A dualizmus közrendvédelmi szerveinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. — PARÁDI József: A dualizmus közrendvédelmi szerveinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), II.évf. (1992) 3.sz. 21-28.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1991. november 19.-én Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Tradíció és korszerűség" című III. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A Magyar Királyi Határrendőrség, a magyar határőrizet szakmai vezető testülete. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Határrendőrség, a magyar határőrizet szakmai vezető testülete. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), III.évf. (1993) 4.sz. 21-50.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1992. szeptember 29-én Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A dualista Magyarország rendvédelme" című IV. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Határőrizeti metodika a két világháború közötti Magyar Királyságban. — PARÁDI József: Határőrizeti metodika a két világháború közötti Magyar Királyságban. Rendészeti Tanulmányok, III.évf. (1994) 2.sz. 84-126.p. HU-ISSN 1216-5018.

PARÁDI: A magyar állam határőrizete a két világháború között. A magyar határőrizeti struktúra változásai a két világháború között. — PARÁDI József: A magyar állam határőrizete a két világháború között. A magyar határőrizeti struktúra változásai a két világháború között. Főiskolai Figyelő Plusz, V.évf. (1994) 4.sz. 391-404.p. HU-ISSN 0866-4404.

PARÁDI: A polgári Magyarország határőrizeti szervezetének kialakulása, tevékenységének jellemzői, a két világháború közötti magyar határőrizet változásai. — PARÁDI József: A polgári Magyarország határőrizeti szervezetének kialakulása, tevékenységének jellemzői, a két világháború közötti magyar határőrizet változásai. Határőrségi Tudományos Közlemények, IV.évf. (1994) 1.sz. 4-23.p. HU-ISSN —

PARÁDI: A magyar állam határőrizete a két világháború között. — PARÁDI József: A magyar állam határőrizete a két világháború között. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), V.évf. (1995) 6.sz. 64-75.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1994. októberében Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A két világháború közötti Magyar Királyság rendvédelme" című VI. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A magyar állam határőrizeti struktúrájának fejlődése a századfordulótól a második világháborúig. — PARÁDI József: A magyar állam határőrizeti struktúrájának fejlődése a századfordulótól a második világháborúig. Határőrségi Tanulmányok, VII.évf. (1999) 5.sz. különszám 27-48.p. és 14 melléklet. A tanulmány korábbi változata 1999. október 6-án, Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A közigazgatás, a véderő és a rendvédelem kapcsolatának változásai a polgári magyar állam időszakában." című XII. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A Magyar Királyság rendvédelme 1867-1919. — PARÁDI József: A Magyar Királyság rendvédelme 1867-1919. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), IX.évf. (1999) 10.sz. 98-147.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1998. szeptember 22-én Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A nyugati rendvédelem hatása a XIX-XX. századi magyar rendvédelemre" című X. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Határőrizet és kishatárforgalom a dualizmus alatt és a két világháború között. — PARÁDI József: Határőrizet és kishatárforgalom a dualizmus alatt és a két világháború között. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), X.évf. (2000) 11.sz. 42-53.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1999. április 20-án Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Szabad mozgás a Kárpát-medencében" című XI. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A határszéli csendőrség állambiztonsági feladatai. — PARÁDI József: A határszéli csendőrség állambiztonsági feladatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XI.évf. (2005) 14.sz. 91-94.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata — német nyelven — 2002 februárjában Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság Csendőrség-történeti Szakosztálya által szervezett tudományos rendezvénysorozat „A csendőrség Magyarországon" című II. szimpozionján. A publikált tanulmány az előadás javított bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A magyar határőrizet tere a kiegyezéstől a második világháborúig. — PARÁDI József: A magyar határőrizet tere a kiegyezéstől a második világháborúig. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XII.évf. (2007) 15.sz. 125-138.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2005. augusztus 27-én a szlovéniai Lendván hangzott el a Hajnal István kör által szervezett tudományos konferencián. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A Magyar Királyi Határrendőrség. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Határrendőrség. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XII. évf. (2007) 15.sz. 139-159.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2004. áprilisában Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság Rendőrség-történeti Szakosztálya által szervezett Szemere Beszélgetések szimpózionsorozat rendezvényén a Rendőrség Tudományos Tanácsának közreműködésével. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Útlevél és útlevélellenőrző szervezetek a két világháború közötti Magyar Királyságban. — PARÁDI József: Útlevél és útlevélellenőrző szervezetek a két világháború közötti Magyar Királyságban. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XII. évf. (2007) 15.sz. 160-169.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2001. november 06-án hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „Az európai és a magyar rendvédelem a XIX-XX. században" című XV. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A magyar rendvédelem fejlesztési reformjai a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. — PARÁDI József: A magyar rendvédelem fejlesztési reformjai a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XV.évf. (2008) 18.sz. 98-112.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2004. október 14-én, Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A karhatalmi feladatok a bűnmegelőzés és a békefenntartás szolgálatában Európában a XIX-XX. században." Című XVIII. Konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Rendőrség a magyar határőrizetben. — PARÁDI József: Rendőrség a magyar határőrizetben. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XV.évf. (2008) 18.sz. 88-97.p. A tanulmány korábbi változata 2004. október 14-én Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Karhatalmi feladatok a bűnmegelőzés és a békefenntartás szolgálatában Európában a XIX-XX. században" című XVIII. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A dualizmuskori magyar rendvédelem. — PARÁDI József: A dualizmuskori magyar rendvédelem. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XVIII.évf. (2010) 21.sz. 66-84.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2007. október 5-én, Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A rendvédelem fejlődése a XIX-XX. században" című XXI. Konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A Magyar Királyság határrendőrsége. — PARÁDI József: A Magyar Királyság határrendőrsége. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XVIII.évf. (2010) 21.sz. 101-116.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2007. október 5-én Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A magyar rendvédelem fejlődése a XIX–XX. században" című XXI. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A polgári magyar rendvédelem a XIX-XX. században. — PARÁDI József: A polgári magyar rendvédelem a XIX-XX. században. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XIX.évf. (2010) 22.sz. 60-76.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2008. október 10-én Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „Másfél évszázad rendszerváltozásainak hatásai a nemzeti rendvédelmünkre" című XXII. Konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti szolgálata. — PARÁDI József: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti szolgálata. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XIX.évf. (2010) 22.sz. 77-91.p. A tanulmány korábbi változata 2008. október 10-én Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Másfél évszázad rendszerváltozásainak hatásai a nemzeti rendvédelmünkre" című XXII. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A csendőrség teendői az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királysága külső határainak őrizetében. — PARÁDI József: A csendőrség teendői az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királysága külső határainak őrizetében. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XXI.évf. (2011) 24.sz. 100-118.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2009. december 3-án Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Csendőrség Ausztria-Magyarországon, illetve Ausztriában és Magyarországon 1848-2005." című XXIV. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: A magyar rendvédelem 1867-1914. — PARÁDI József: A magyar rendvédelem 1867-1914. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XXII.évf. (2012) 25.sz. 80-84.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 2010. december 6-án Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A közbiztonság közös Kárpát-medencei örökségünk" című XXV. Konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságának határszéli csendőrsége. — PARÁDI József: Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságának határszéli csendőrsége. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XXII.évf. (2012) 26.sz. 81-104.p. A tanulmány korábbi változata 2011. november 11-én, Budapesten hangzott el, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak a „Militarizmus és demilitarizmus a XIX-XX. századi magyar állam rendvédelmében" című XXVI. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

PARÁDI: Nemzeti határőrizetünk polgári szakasza. — PARÁDI József: Nemzeti határőrizetünk polgári szakasza. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), XXIII. évf. (2013) 27-28-29-30.sz. 141-154.p. HU-ISSN 1216-6774.

SZAKÁLY: A két világháború közötti rendvédelmi szervek tevékenységének néhány jellemzője. — SZAKÁLY Sándor: A két világháború közötti rendvédelmi szervek tevékenységének néhány jellemzője. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), II.évf. (1992) 3.sz. 29-34. p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1991. november 19-én Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „Tradíció és korszerűség" című III. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

SZAKÁLY: A Magyar Királyi Csendőrség 1919-1941. — SZAKÁLY Sándor: A Magyar Királyi Csendőrség 1919-1941. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordinis), V.évf. (1995) 6.sz. 122-129.p. HU-ISSN 1216-6774. A tanulmány korábbi változata 1994 októberében Budapesten hangzott el a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által szervezett rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatnak „A két világháború közötti Magyar Királyság rendvédelme" című VI. konferenciáján. A publikált tanulmány az előadás javított, bővített és átdolgozott változata.

Kéziratok

PARÁDI: A dualista Magyarország határőrizete 1867-1914. — PARÁDI József: A dualista Magyarország határőrizete 1867-1914. Bölcsészdoktori disszertáció (ELTE BTK). Kézirat. Budapest, 1985.

PARÁDI József: A magyar állam határőrizete 1920-1941. — PARÁDI József: A magyar állam határőrizete 1920-1941. Kandidátusi értekezés (MTA-TMB). Kézirat. Budapest, 1990. 264 p. +562 p. melléklet.

Levél-, irat- és dokumentumtárak

Az 1927. január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. — Az 1927. január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Budapest, 1930.

MNL. K-27. — Magyar Nemzeti Levéltár Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek convolutum.

MNL. K-148. — Magyar Nemzeti Levéltár Belügyminisztérium Elnöki Iratok convolutum.

MNL. K-149. — Magyar Nemzeti Levéltár Belügyminisztérium Reservált Iratok convolutum.

MNL. K-150. — Magyar Nemzeti Levéltár Belügyminisztérium Általános Iratok convolutum.

MNL. K-755. — Magyar Nemzeti Levéltár Belügyminisztérium Körrendelet convolutum.

Jogszabályok

1867/XII.tc. — 1867/XII.tc. a Magyar Korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról.

1868/XXX.tc. — 1868/XXX.tc. a Magyarország, s Horvát-, Szlavón és Dalmátországok közt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről.

1872/IV.tc. — 1872/IV.tc. a határőrvidék után vállalandó közös költségek arányairól.

1872/XXXV.tc. — 1872/XXXV.tc. a Magyar Korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvidék egy része, nevezetesen a bánsági három ezred és a titeli zászlóalj területének polgárosítása folytán megállapításáról, illetőleg az 1872/III.tc. módosításáról.

1872/XXXVI.tc. — 1872/XXXVI.tc. Budapest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről.

1873/XXVII.tc. — 1873/XXVII.tc. a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj polgárosításának törvénybe iktatásáról és a polgárosítás folytán szükségessé vált más intézkedésekről.

1873/XXVIII.tc. — 1873/XXVIII.tc. a Magyar Korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a polgárosított határőrvidéki részekben való rendezéséről.

1873/XXIX.tc. — 1873/XXIX.tc. a házközösségek rendezése tárgyában 1872. június 9.-én a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj számára kibocsátott s némely közigazgatási intézmény megváltoztatására czélzó királyi rendelet törvénybe oktatásáról.

1873/XXX.tc. — 1873/XXX.tc. a határőrvidéki lakosokat az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról.

1873/XXXVII.tc. — 1873/XXXVII.tc. a Magyar Korona országaira eső hadijutaléknak a határőrvidék hátralévő részének, jelesen az 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10. és 11. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán való megállapításáról, illetőleg az 1872/XXXV.tc. módosításáról.

1874/X.tc. — 1874/X.tc. a magyar határőrvidéki törvénykezés újjászervezése folytán felmerült költségek fedezéséről.

1881/II.tc. — 1881/II.tc. a csendőrség legénységi állományának kiegészítéséről.

1881/III.tc. — 1881/III.tc. a közbiztonsági szolgálat szervezéséről.

1881/XXXI.tc. — 1881/XXXI.tc. a Budapest-fővárosi rendőrségről.

1882/X.tc. — 1882/X.tc. a Magyar Királyi Csendőrség által, a törvényhatósági joggal felruházott városok kül- és belterületén való teljesítésről.

1903/VIII.tc. — 1903/VIII.tc. a határrendőrségről.

1912/LVIII.tc. — 1912/LVIII.tc. a városok fejlesztéséről.

1922/XIV.tc. — 1922/XIV.tc. a Magyar Királyi Folyamőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról.

1916/XXXVII.tc. — 1916/XXXVII.tc. a Fiumei Magyar Királyi Állami Rendőrségről.

1922/VII.tc. — 1922/VII.tc. a Magyar Királyi Állami Rendőrség és a Magyar Királyi Csendőrség létszámának, kiegészítési módjának és felfegyverzésének megállapításáról.

1927/VII.tc. — 1927/VII.tc. a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szóló 1922/XI.tc. I. fejezete némely rendelkezéseinek kiegészítéséről és módosításáról.

1939/II.tc. — 1939/II.tc. a honvédelemről.

5692/1905.ME.r. — 5692/1905.ME.r. a határrendőrségről szóló 1903/VIII.tc. életbe léptetéséről. Magyarországi rendeletek Tára, XXXIX.évf. (1905) I.füzet. 1455.p.

91 000/1905.BM.r. — 91 000/1905.BM.r. valamennyi törvényhatósághoz Fiume város kivételével a határrendőrségről szóló 1903/VIII.tc. életbe léptetésének a végrehajtásáról. Magyarországi rendeletek Tára, XXXIX.évf. (1905) I.füzet. 1455-1463.p.

5047/1919.ME.r. — 5047/1919.ME.r. a rendőrség államosításáról. Magyarországi Rendeletek Tára, LIII.évf. (1919) I.füzet. 752-767.p.

31 300/1920.BM.r. — 31 300/1920.BM.r. a Belügyminisztérium kebelében szervezett nyomozó osztály működéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LIV.évf. (1920) I.füzet. 691-692.p.

6 200/1921.ME.r. — 6 200/1921.ME.r. a vámőrség létesítéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LV.évf. (1922) I.füzet. 223-232.p.

114 440/1921.PM.r. — 114 440/1921.PM.r. A vámőrség létesítéséről szóló 6.200/1921. M. E. számú kormányrendelet végrehajtásáról. Magyarországi Rendeletek Tára, LV.évf. (1922) I.füzet. 1594-1623.p.

8270/1923.ME.r. — 8270/1923.ME.r. A folyamrendészet gyakorlásáról és a m.kir. folyamőrség szervezéséről, létszáma kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló 1922: XIV. tc. végrehajtásáról. Magyarországi Rendeletek Tára, LVII.évf. (1924) I.füzet. 335-340.p.

60 374/1930.BM.kr. — 60 374/1930.BM.kr. a m. kir. rendőrség és a m. kir. csendőrség területi és szolgálati viszonyának szabályozásáról. Magyarországi Rendeletek Tára, LXI.évf. (1930) I.füzet. 125-132.p.

2300/1944.ME.r. — 2300/1944.ME.r. a m.kir. rendőrség átszervezéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LXXVIII.évf. (1944) 1.sz. 1063-1065.p.

A latin rövidítések feloldása

A latin hivatkozási rövidítéseket a nemzetközi tudományos gyakorlatnak megfelelően nem fordítjuk le, eredeti alakjukban hagyjuk. Az alábbi jegyzék az olvasó tájékoztatását szolgálja.

Rövidítés	Latin kifejezés	Jelentés
`cf.`, `vö.`	confer	vesd össze
`Ead.`	eadem	ugyanaz — nőnemű szerzőre utalva
`et al.`	et alii, et alia	és mások; és társai
`etc.`	et cetera	és a többi; és így tovább
`ib.`, `ibid.`	ibidem	ugyanott — azonos mű, azonos hely
`Idem`, `Id.`	idem	ugyanaz — az előző jegyzetben megadott szerző
`i. e.`	id est	azaz
`Loc. cit.`, `l. c.`	loco citato	az idézett helyen — már megadott mű, meghatározott helye
`op. cit.`	opere citato	az idézett műben — már teljesen megadott mű
`p.`	pagina	oldal
`pp.`	paginae	oldalak
`passim`	passim	szanaszét — a mű több, különböző helyén
`q. v.`	quod vide	amelyet lásd — utalás más címszóra
`s. a.`	sine anno	év nélkül — a kiadás éve ismeretlen
`s. l.`	sine loco	hely nélkül — a kiadás helye ismeretlen
`s. n.`	sine nomine	név nélkül — a kiadó megnevezése nélkül
`s. v.`	sub verbo, sub voce	a … címszó alatt
`sc.`	scilicet	tudniillik
`sq.`, `sqq.`	sequens, sequentes	a következő oldal; a következő oldalak
`viz.`	videlicet	nevezetesen; tudniillik

Nem latin eredetű, de a magyar hivatkozási gyakorlatban használt rövidítések: i. m. = idézett mű · i. h. = idézett hely · uő = ugyanő · szerk. = szerkesztő · (a szerk.) = a szerkesztő megjegyzése · ford. = fordította · évf. = évfolyam · sz. = szám · skk. = s következő(k) · csomó = levéltári csomó · ülései = (testület) ülései

Nincs találat.